Munkatársaink

 

Szemán Erika óvodavezető

Első gyermekem születése ébresztett rá arra, hogy az óvónői hivatást a Jóisten személyesen nekem találta ki. Azonnal beiratkoztam a Budapesti Tanítóképző Főiskola óvónői szakára, és idestova 30 éve vagyok e pálya gyakorlója. Tíz éven keresztül vezettem a főváros XII. kerületében az Őzike Óvodát, ahol sikerült egy olyan komplex szemléletű programot kialakítanunk, amelyben a test-lélek-szellem egységét alapvetőnek tekintjük, és e hármas egységben valósítjuk meg a fejlesztési feladatokat. E hosszú évtizedek során, mindhárom területen igyekeztem tovább mélyíteni tudásomat. Az egészséges reformtáplálkozás keretében a fehérje-szénhidrát-vitamin-ásványianyag egyensúly megőrzését a dr. Török Szilveszter által szervezett tanfolyamokon igyekeztem megtanulni. Az egészséges önfegyelem és önbizalom megtanítását, a Thomas Gordon: Szülői eredményesség tréningjén fedeztem fel magamnak. Sokat jelentettek számomra Hamvas Béla könyvei, az azokban közvetített szellemi tudás is. Eközben rájöttem arra is, hogy rendkívül nagy szükség van az idegen nyelvi oktatás kisgyermekkorban való megalapozására is. 17 éve saját módszeremmel tanítom az angol nyelvet. Első 15 éves középfokon nyelvvizsgázóim igazi büszkeségeim és a módszer első sikeres “bizonyítékai”.
 

Fogas Júlia óvodapedagógus

A gimnázium befejezése után a Pető Intézetben végeztem konduktor szakon, tanító specializáción. Közben párhuzamosan az ELTE- TÓK óvodapedagógus szakára is beiratkoztam, így óvodapedagógusi diplomát is szereztem. 
Abban, hogy óvodapedagógus vagyok, azt szeretem a legjobban, hogy gyermek maradhatok a munkám folyamán. Óvodapedagógusként vagyok jelen a gyerekek között, tehát óvom, tanítom és nevelem a rám bízott gyermekeket, ugyanakkor újra felfedezhetem velük a világot, nevethetek és nevettethetek, gyermeki szívvel szerethetem őket és együtt játszhatok velük. Mindezt a munkaidőmben.
Van ennél jobb hivatás? 
 

Bujdosó Júlia óvodapedagógus

A pályaválasztásomnál fontos szerepet játszott személyes élményem a gyermekkórusban eltöltött 7 év, és a gyerekekkel való foglalkozásaim. Három testvérem van, nagycsaládban nőttem fel, és imádom a gyerekeket.
A Kisújszállási Arany János Általános Iskola kórusában 4 évig, majd a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem 7 évig és zeneiskolában zongoráztam 10 évig. Nagy szorgalom, kitartás és fizikai erőnlét kellett a próbákhoz és a koncertekhez. Előadásainkkal szinte az egész világot bejártuk, rengeteg sikerélményem volt a kórussal. Miután abbahagytam az éneklést a sport felé orientálódtam. Ma már a rendszeres testedzés életem szerves részévé vált, s rosszul érzem magam, ha nem sportolhatok.
A Testnevelési Egyetemre elsőként felvettek, számomra a mozgás, a zene mellett ugyanolyan fontos. Mindemellett elvégeztem az aerobik edzői-oktatóit, és az aquafitnesszt. A gyakorlati időmet óvodában is töltöttem és nagyon megtetszett ez a pálya.
Miután befejeztem a TF-et 2009-ben, elkezdtem oktatni, ami a másik szerelmem, mégis éreztem, hogy hiányzik valami az életemből és visszagondoltam az ovis gyakorlatomra, hogy milyen jól éreztem magam ott. Ekkor eldöntöttem, hogy gyerekekkel is szeretnék foglalkozni, így a második diplomám az ELTE óvodapedagógus szakán végeztem 2012-ben.
A fent említett tanulmányaim, tapasztalataim révén érzek magamban annyi erőt, hogy sikeres és hatékony tagja legyek ennek csapatnak. 
 

Zátonyi Pál óvodapedagógus

Amikor kicsi voltam, mindig felnőtt akartam lenni, a felnőttek azt tesznek, amit akarnak.
Ráadásul nekem is dirigálhatnak!
Mi több apukám hatalmas és erős, nála erősebb a világon nincs!
Anyukámhoz midig odaszaladhatok, ha fáj valamim!
A felnőttek jobban tudják a dolgokat…
Nos igen, mi felnőttek jobban tudjuk a dolgokat. Ugye? Mióta felnőtt lettem nem teljesen így látom a világot, nem tudok jobban semmit, minél többet látok ismerek, annál több minden van amit még meg kell ismernem, tudnom. Annál bizonytalanabb vagyok, vajon jól teszem-e, jól csinálom?
A gyerekek szeretete az, ami a pályára vitt és az emberek szeretete az, ami a gyerekszeretettel együtt itt is tart. Hiszem ugyanis, hogy felgyorsult és sokszor egyre szenvtelenebb világunkban egyre kevesebb idő jut gyermekeinknek az önfeledt nevetésre, a játékra, a barátokkal eltöltött meghitt, boldog pillanatokra. Arra, hogy játékaik és közös kalandozásaik során megtanuljanak élni. Élni boldogan, élni kiegyensúlyozottan, élni egymás mellett békében. Tudni mi a feladatuk, mi az amire képesek és ezen tudás birtokában, magabiztos felnőttekké válni. Ismerni a nemiségünkkel járó szerepeket (nem a mosogatásra gondoltam) és ezen szerepek ismeretében, képesnek lenni a boldog családi életre. Nem kevés elvárás, de szerintem a minimum, amit mi magunk is elvárunk az élettől.

 

Medve Pálné dajka

Én úgy gondolom, hogy egy egész fantáziavilág kezdődik és nyílik meg egy gyermeki mosollyal, hiszen oly könnyen kapjuk és sokszor milyen kevéssé értékeljük mi szülők.
Számomra az igazi boldogság, ha egy gyermek rám mosolyog, melegség önti el szívemet és akarva akaratlanul jobb lesz a kedvem, jobb lesz ez az egész nagyvilág.
Mindig is fontos volt számomra a gyermekek boldogsága, hiszen oly kevés, tiszta és csodálatos dolog létezik. Azt szeretném elérni, hogy a munkámmal nem csak testi, lelki és szellemi fejlődésüknek legyünk szem- és fültanúi, szükségszerűnek tartom, hogy minél több gyermek arcán jelenjen meg az önfeledt mosoly.